14. rész: Az önkéntesek - 2. rész

- Mostan a királyt szógálja, a Thorniara-szorosba' - morogta Murdra, miközben nagy, mérges mozdulatokkal az asztalt törölgette.
Diego gyorsan felkapta sörét, mielőtt az asszony lesöpörte volna a padlóra.
- Lester? - kérdezte kétkedő hangon, majd felemelte szablyáját is az asztalról. - Biztos vagy benne, hogy ugyanarról az emberről beszélünk? Az a Lester, akit én ismerek, kopasz és az arcán tetoválások vannak.
Murdra röviden biccentett.
- Nem csak a te barátodat vitték - sziszegte odacsapva rongyát a tölgyfa felületre. - Vitték azok a halászokat meg a favágókat is, a kutyák! - vállára lökte a rongyot. Hidegveríték gyöngyözött homlokán.
- Minden törzsvendégem - elment! Csak Rauter és a céhtársai maradtak, meg tán néhány utazó... de ki fog eztán utazni, hogy háború folyik?
Diego visszatette szablyáját az asztalra.
- Mikor történt ez?
- Két napja, dél körű'.
- Különös - motyogta Diego szórakozottan beleszürcsölve sörébe. - Semmi sem utalt arra, hogy közembereket toboroznának Stewarkban.
- Nem vótak azok stewarki katonák - morogta Murdra. - Ezüsttaviak vótak, mind.

Diego összevonta szemöldökét.
- Gawaan emberei - mondta, majd ismét belekortyolt sörébe.
Murdra bólintott.
- Folyton az önkéntességről hablatyótak, de nem hagytak nekik más választást, egyiknek se.
- Ez biztos valami bosszúféle volt - tűnődött Diego fürkésző pillantást vetve Murdrára. - Renwick báró nem volt hajlandó Gawaannak utánpótlást küldeni a seregeiből. A stewarkiak ostromra készülnek.
- Nem számít, miér' tette ezt Gawaan nagyúr - nem vót hozzá joga!
Diego elfintorodott.
- Ő Ethorn fivére és a királyi sereg parancsnoka Nyugat-Argaanban. Ki fogja megállítani őt?
Murdra nem válaszolt. A király megtenné, ha nem vóna elvágva, ostrom alatt - gondolta. - Az egy becsületes ember, az ám. Saját gyógyítóit kűtte, hogy megmentsék Belgort.
Diego kiürítette kupáját.
- Merre mentek?
- A mocsáron keresztül - felelte Murdra. - Te is a király szolgálatába állsz?
- Nem - mondta Diego vigyorogva. - De talán még utolérem őket.
- Az nem lehet - jelentette ki Murdra felemelve az üres kupát. - Senkinek sem kő két teljes nap, hogy eljusson a Thorniara-szurdokba, még a mocsáron át se. Már a Vér Völgyében vannak, és betöretik épp a koponyájukat.
Diego felállt és kihalászott néhány aranyat egy kis bőrerszényből.
- Ki tudja? - mondta a kupába pottyantva az érméket. - Talán megálltak a mocsárban, hogy még több embert állítsanak Ethorn szolgálatába.
Murdra belebámult a kupába és figyelmesen megszámlálta az aranyat.
- A mágusokat? - töprengett.
Diego megrázta fejét.
- Mindenféle népek laknak a mocsárban. Ha a katonák ilyesmivel próbálkoznának a Tooshoo fánál, Milten rájuk olvasztaná a páncéljukat, aztán visszalökné őket a mocsárba.
Ez a kalóz aztán tudja, hogyan kell borravalót adni - gondolta Murdra, s elégedetten morrant egyet.
- Milten?
Diego már elindult az ajtó felé.
- Egy barátom - magyarázta félvállról. - Tooshoo egyik nagymestere.
Hű, egy nagymester! Murdra szeme kikerekedett. Ez a kalóz biztosan fontos ember lehet. Különbe' nem lennének ilyen fontos barátai.

Diego barátságosan rákacsintott, majd kilépett.
- Lester? - Murdra másodszor hallotta tőle ezt a kérdést ezen a napon. Kibámult az ablakon, és látta, hogy Diego tetovált barátja odakint ácsorog az udvaron.
- Meglepettnek látszol - jegyezte meg Lester.
- Azt hittem, új pályafutást kezdtél Ethorn hadseregében - mondta Diego mosolyogva, vállon veregetve Lestert.
- Oh, az nem az én asztalom - felelte Lester. - Egyébként sincs vesztegetnivaló időm.
Elsétált Diego mellett és belépett az ivóba.
Valami nem stimmel - gondolta Murdra Lesterre sandítva. Megszáradt vér volt szemöldökén, ruhái tele voltak sötét, barnás foltokkal. Diego is nyilván észrevette a vért. Követte barátját az ivóba és végigmérte őt a feje búbjától a talpáig.
- Hogy menekültél meg? - kérdezte.
Lester mosolygott.
- Kicsit elbeszélgettünk.
Diego kétkedően nézett rá.
- Valóban?
- Igen - felelte Lester lágy hangon.
Murdra nem vette be. A férfi oldalán lógó buzogány nem volt foltos, mikor legutóbb a Széthasított Szűzben járt. Nincs szükségem rá - ezt mondta a tisztnek. A bordázott fejet most rászáradt vér borította.
- Azt a tisztet nem lehetett észérvekkel meggyőzni, nekem úgy tűnt - csúszott ki Murdra száján.
- Nem vele beszéltem - válaszolta Lester. - Csak három katonájával.
- A tiszt nem bánta? - kérdezte Diego.
- Nos, barátom, ő nem volt ott - magyarázta Lester. - Kificamítottam a bokámat és elmaradtunk egy kanyar mögött, és...
Mikó' elment, nem sántított, kicsit se - gondolta Murdra, de nem szólt egy szót sem.

- Hát - folytatta Lester. - Szóval aztán kicsit beszélgettünk, mint férfi a férfival.
- Az lehetett aztán csak a vita - jegyezte meg Diego félmosollyal az ajkán.
- Miért?
Diego Lester homlokára mutatott.
- Vérzel.
Lester megtörölte homlokát, ujjaival leszedve néhány száraz vért lemezkét.
- Oh - mondta. - Ez nem az enyém.
- Hát persze, hogy nem - Diego leült a régi asztalához és barátjára vigyorgott.
Lester csatlakozott hozzá, s közben szépen témát változtatott.
- Hol van Gorn? - kérdezte.
Diego vigyora tovább szélesedett, miközben hátradőlt székében.
- Stewarkban.
- Mit csinál ő ott? - kérdezte Lester.
Diego nem válaszolt, de Murdrához fordult, aki fülét hegyezte.
- Két korsó sört, ha lennél szíves. És a barátomnak jól esne egy tál ragu is.
Murdra motyogva a konyhába trappolt. Miközben a sört és a ragut készítette elő, hallotta a férfiakat beszélgetni, de túl messze volt ahhoz, hogy néhány szón kívül bármi mást megértsen. "Testőr" - hallotta, ahogy mondják, meg azt, hogy "Renwick" meg "árulás". Diego valamit morgott arról, hogy senkiben sem lehet bízni, különösen nem egy báróban. Amikor elkészült és visszatért az asztalhoz, a két barát már témát váltott.
- Én Setarrifba hajózom - mondta Diego, miközben elvett egy sört Murdrától. - Meglátom, át tudom-e húzni Hagen és Lee számításait. És te?
Murdra letette a másik kupát, meg a gőzölgő tálat Lester elé.
- Én visszamegyek a mocsárba - felelte. - Talán Milten hasznát veszi a segítségemnek. Persze én is szeretném megakadályozni ugyanazt, amit te, barátom; csak épp máshogy.
Murdrára pillantott.
- Jól esne egy kis kenyér.
Murdra gorombán biccentett, majd visszafordult a konyhába. Épphogy belevágott a cipóba, amikor az udvarról hangok szűrődtek be.
- Na ez már olyasvalami, amire korsót kell emelni, igaz? - hallotta Rauter kiáltását, melyet hangos nevetés követett. Na, ennyit a hallgatózásról - eszmélt rá Murdra. A harcos céh emberei beözönlöttek az ivóba és mézsörért kiáltottak. Murdra lehúzta válláról a rongyot és a pultra hajította.
- Elébb a kenyér, aztán a sör - sóhajtott. Legalább néhány törzsvendége visszatért.

Fordította: Ardea