A weboldalunkon cookie-kat használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk.

Gothicfan.hu

  • Gothic
  • Gothic 2
  • Gothic 2 Night of the Raven
  • Gothic 3
  • Gothic 3 Forsaken Gods
  • ArcaniA - Gothic 4
  • Risen
  • Risen2
  • Risen3

16. rész: A halott az halott

Setarrifi zászlókVisszajöttek; nem mind, de néhányan. Murdra letette a kancsót és felemelte a pultról a tálcát, amin sörrel teli kupák álltak, majd visszasietett az asztalhoz, melyet kíváncsi harcosok ültek körül.
- El az útbó'! - sziszegte átpréselve magát a tagbaszakadt emberek között, hogy odajusson a hazatérőkhöz.
A favágók fáradtnak, viharvertnek és félholtnak tűntek. Anyagból készült páncéljukon Gawaan nagyúr jelképét viselték. Vér borította őket, korom, mocsok és por, és egyikük sem úszta meg sérülések nélkül. Sebeiket koszos kötés fedte be. Grengar lába sínbe volt téve.
- Gyerünk, Grengar - hallotta Murdra Rauter hangját, ahogy letette a tálcát. - Mindent hallani akarunk az elejétől!
Grengar vonakodva megrázta fejét.
- Fájnak a csontjaim, Rauter - panaszolta - és a torkom is kiszáradt.
- Akkor tedd fel a lábad és igyál valamit! - Rauter felkapott egy korsót a tálcáról és Grengar felé nyújtotta.
Grengar követte Rauter tanácsát. Feltette sérült lábát egy székre és egy jó nagy kortyot ivott a kupából. Sóhajtva kérdezte meg:
- Mit akartok tudni?
- Mindent - felelte Rauter.

Csatajelenet

Grengar ismét megrázta fejét.
- Ahhoz az éccaka is kevés lenne és kutyául fáradt vagyok - válaszolta ásítozva. - Csak azért jöttünk ide, hogy lássátok, még élünk.
- Aha, tehát ti harcosok nem gondoljátok, hogy valaki merő tévedésből rontott be a kunyhóinkba, és vert fel minket - tette hozzá az egyik favágó.
Grengar bólintott.
- Úgy van.
- Legalább azt mondjátok el nekünk, hogyan szöktetek meg - erősködött Rauter.
Granger megint beleivott a kupába.
- Jól van - sóhajtotta. - Tegnap hajnalhasadáskor történt. A lovagok megtámadták a szorost, több hordányi volt belőlük. Teljesen lerohantak több táborhelyet is, köztük a miénket. Harcoltunk velük, ember ember ellen, de ők lemészároltak volna bennünket, ha Gawaan nagyúr nem siet a segítségünkre a lovagjaival. Visszaverte a paladinokat, bezony.
Grengar felnyögött és megdörzsölte a lábát.
- Miután a táborhelyünk felszabadult, a lovagok megparancsolták, hogy a sebesülteket vigyék vissza a gyógyítókhoz a Vér völgyébe. Egyikünk se bánta, hogy el kell hagynunk a harcmezőt, és a sebeinket is egész tűrhetően ellátták. Akkor vettük észre, hogy nincsenek őrök, akik visszaküldenének minket, úgyhogy eljöttünk onnan. Ennyi. Összefutottunk Craglannal az erdőben. Először azt hittem, gyáva kutya, aki megtagadta, hogy a kószáit a hadba vezesse, de végül örültem a találkozásnak. Átvezetett minket a Völgyön, át a Vadász szoroson Stewarkba.
Grengar ivott még egy kis sört, aztán éppen folytatni készült mondandóját, amikor az ivó ajtaja kinyílt hangosan nyikorgó sarokpántján. Grengar habozott az ajtó felé nézni. Murdra látta Lieselát belépni, lassan és vonakodva, mintha félne átlépni a küszöböt. Grengar csendesen felsóhajtott, majd gyorsan megdörzsölte arcát mindkét kezével. Liesela már szinte lábujjhegyen állt, úgy nyújtogatta nyakát, hogy egy pillantást vethessen a hazatérőkre. Előre lépett.
- Hol van Lorn? - kérdezte reszkető hangon, s megtorpant a favágók közelében.
Grengar felnézett.
- Nincs itten - mondta tompa hangon, miközben egy fájdalmas nyögés kíséretében felemelkedett székéből. Liesela ajkai remegtek. Grengar az asszony vállára tette kezét. - Lorn nem élte túl.
- Halott - suttogta Liesela, szavait alig lehetett hallani a harcosok morajló tömegében. Könnyek siklottak le arcán. Grengar megpróbálta megölelni őt, de a nő eltaszította őt.
- Nem halhatott meg - zihálta. - Megérezném, ha meghalt volna. Idebent!
Öklével megütögette mellkasát.
- Láttad, amikor meghalt? A saját szemeddel?
Grengar megrázta fejét.
- Nem - mondta - de...
Liesela nem hagyta, hogy befejezze.
- Gondoltam! - sziszegte, majd megperdült és az ajtó felé sietett. Mire kiért az udvarra, már zokogott. Grengar szomorúsággal a szemében nézte, ahogy az asszony távozik, amíg Murdra hallhatta, ahogy Liesela jajveszékelése elhal a távolban.

Csatajelenet

- Mi van a többi halásszal? - kérdezte Rauter hosszú csönd után.
- Halottak - felelte Grengar.
- Mi történt?
- Kérdezd őt - mondta Grengar egy fiatalemberre mutatva, aki ugyanolyan egyenruhát viselt, mint a favágók. Éppen annyira nyúzottnak és viharvertnek tűnt, mint ők, de Murdra még sohasem látta őt azelőtt. - Ő a halászok egységénél volt és elmesélte nekünk, mi történt Lornnal meg a többiekkel.
- Na jól van: mi törént? - kérdezte újra Rauter ezúttal az idegentől.

Ősi romokAz ifjú katona megvonta vállát.
- Grengar már elmondta a lényeget - szólalt meg. - Mi beljebb voltunk a szorosban, két táborhely volt köztünk és az ellenség között. Láttam, ahogy a lovagok lemészárolják az első vonalban lévő férfiakat; aztán a kutyák felénk indultak. A setarrifi lovag vezette a mi egységünket, azt kiáltozva, hogy tartsuk a frontot, de átlyukasztotta őt egy számszeríjvessző. Akkor felkötöttem a nyúlcipőt és elmenekültem. A többiek megpróbálták visszatartani az ellenséget, de az utolsó emberig levágták őket. A halászaitokat is.
- És te magukra hagytad őket? - üvöltötte Rauter.
Az idegen lassan bólintott.
- Igen - mondta. - Ezért vagyok én még életben, s ezért haltak meg a barátaitok.
- Te gyáva patkány! - ordította Rauter, közben felgyűrve ingujját. - Péppé verlek téged!
Az idegen felé indult, de Grengar visszatartotta.
- Hagyd őt békén - mondta határozottan.
- Miért hagynám? - köpött ki Rauter.
- Mert a harcosok még mindig itten iszogatnak, miközben odakint mások meghalnak - felelte Grengar csendes, de éles hangon - és mert már nem tehetünk semmit. Eggyel több katona nem mentette volna meg a barátainkat.
- De ő se mondhatja meg, meghaltak-e vagy sem - tiltakozott Rauter békésebben, elkendőzve Grengar szemrehányását. - Hiszen nincs szeme a tarkóján, igaz-e?
- A táborhelyet lerohanták, a lovagok pedig nem ejtenek foglyokat - mondta Grengar. - Higgy neki: meghaltak.
Rauter csalódottan morgott és leengedte öklét.

A halott az halott - gondolta Murdra. Mit fogsz csiná'ni mostan? Érezte, hogy mellkasát szomorúság kezdi összeszorítani, de gyorsan elhessegette. Neki most üzletet kell kötnie. Ajkára harapva azt kezdte latolgatni, ki akarhatná megvenni a halászok hajóit. Amikor már elég lehetséges vevőt tudott összegyűjteni gondolatban, szomorúan, de határozottan bólintott.

 

Fordította: Ardea

 

Ki olvas minket?

Oldalainkat 14 vendég és 0 tag böngészi