A weboldalunkon cookie-kat használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk.

Gothicfan.hu

  • Gothic
  • Gothic 2
  • Gothic 2 Night of the Raven
  • Gothic 3
  • Gothic 3 Forsaken Gods
  • ArcaniA - Gothic 4
  • Risen
  • Risen2
  • Risen3

9. rész: Ped

Argaani polgári öltözékNégy korsó oda. Belgor ugyanúgy mosolygott.

- Nincs ezen semmi nevetnivaló - sziszegte Murdra Pedet bámulva. Az új fiú térdelve szedegette össze a törmeléket. Ez még rosszabb, mint a legutóbbi volt. Lassú, lusta és gyenge - gondolta Murdra. - Még négy korsót se bír el! Egy rongyot dobott a pocsolya közepébe. - Töröld fel!
- Nem tett kárt senkiben - mondta Belgor kissé dorgáló hangon.
- Bah! - Murdra kiköpött. A másikat bezzeg letorkollta, ha kellett, ha nem. Az újat meg csak pátyolgassa... már két hete ez megy! - Törött korsók, és négy szomjas ember vár sörre - mondta mérgesen megtaszítva lábával Pedet.
- Hol?
- Középső asztal - morogta. - Garv és a barátai - dörmögte tovább egy pillantást vetve az ivó felé. - Ez bajt jelent!

Négy új korsót tett a pultra és teletöltötte őket sörrel. Amikor elkészült, a fiú még mindig a tócsát törölgette.

- Mozgás! - vakkantotta, miközben felvette a tálcát és becsoszogott az ivóba.

A vendégek hangulata is olyan sötét volt, mint a nőé. Szorosan egymás mellett ültek, fejüket összedugva sugdolóztak a gyertyafényben. Murdra csak foszlányokat hallott, de tudta, miről beszélgetnek: arról a rémes dologról, amit reggel találtak, s ami úgy tűnt fel Lorn mellett, mint egy baljós előjel. Egy deszka volt, a végein töredezett és félig megégett, de arany betűit tisztán ki lehetett venni: "Setarrif Könnye". Lorn és a többi halász kihúzta a tengerből és elvonszolta a Szűzbe.

- Ez csak egy hajó - hallotta Murdra Elgant, ahogy elhaladt az asztaluk mellett.
- Igen - morogta Lorn - de... a zászlóshajó!

Murdra tovább cammogott. Nincs értelme a csata kimenetelén töprengeni. Ha a nagyurak viszálykodnak, nincs mit tenni - gondolta az asszony. Csak kushadj - és reménykedj. Ő már rég felhagyott az imával.

- Épp idejébe'! - kiáltotta Garv, mikor Murdra odaért asztalukhoz. Feje kopaszra volt borotválva, mint mindig. A fülétől arcáig húzódó vastag sebhely vészjóslón megnyúlt, ahogy beszélt. - Má' azt hittem, hamarabb ideérnek a myrtanaiak, mint hogy megkapom a sörömet.
- Há' mostmá' itt van - sziszegte Murdra lepakolva a korsókat Garv és barátai elé.
- Nem igazán értesz a bocsánat kéréshez, mi? - morrant Garv, s sebhelyes arcát baljós vigyor szelte ketté. Murdra érezte, ahogy a férfi keze hozzáér csípőjéhez és ujjaival fájdalmasan belemarkolt húsába. Eddig és ne tovább - gondolta és arcul csapta a férfit. Az asztalnál ülő férfiak vigyorogva egymásra néztek. Garv megdörgölte arcát, szúrós tekintettel végigmérve Murdrát. Murdra tudta, mostantól óvatosabbnak kellene lennie, de felemelte fejét.
- Mi az? - hangjában a kihívás tisztán kivehető volt.

Garv csöndben maradt. Murdra habozás nélkül megfordult és betrappolt a konyhába. Visszafelé menet végig szorongott. Ez máma még bajt csinál, a kutya - gondolta és gyanította, hogy a "máma" az "hamarost" lesz.

A fiú kiszökkent az ivóba, ahogy Murdra elérte a konyhát.

- Elég soká tartott! - vakkantotta a fiút bámulva, majd kivett néhány leveses tányért a szekrényből és a pultra tette őket.

Egy szék reccsenve ért földet. Murdra felnézett.

Garv az asztal mellett állt egy korsóval a kezében. Dühösen kiloccsantotta a sört a padlóra.

- Ez nem sör - kiáltotta - hanem felvizezett húgy!

Az emberek az ivóban elhallgattak. A kutya - gondolta Murdra. Aztán a korsó repült. A söntéspult mögött alábukott, elsuhant az asszony feje felett, s a konyha falán ripityára tört.

- Egy újabb korsó - morgott Murdra. Hideg sör csöpögött hajáról tarkójára és szemöldökére. Már éppen azon volt, hogy odamegy és összeakaszkodik Garvval, de egy ötlet villant át agyán. - Hé te! - üvöltött az új fiúra. - Hajítsd ki innét!

Argaani polgári öltözék

A fiú habozott. Garv két, nem, három fejjel magasabb volt nála. Most majd meglátjuk, jó-e valamire - gondolta Murdra, miközben rongyot ragadott, hogy letörölje a sört az arcáról. Ped tett egy bizonytalan lépést Garv irányába.

- Most... ööö... menj el - mondta - túl szelíden, túl csendesen.

Garv fentről végigmustrálta a fiút.

- Vagy...?

Ped meghátrált.

- M... Murdra! - visította.

Murdra a szemét forgatta. Garv nevetett.

- Egy nő parancsolgat neked? - kérdezte elbámulva Ped feje felett - Milyen férfi az ilyen?

Ped vissza akart vágni, de nem jött ki hang a torkán. Garv vigyorgott.

- Vagy még nem is vagy az, hm? - gúnyolódott. - Ezen segíthetünk.

Megragadta Pedet a hóna alatt és felkapta anélkül, hogy megtorpant volna. Gondoltam - morfondírozott Murdra. Semmirekellő, az bizony. Úgy tűnt, Garv falja az ajtó és a köztük lévő távolságot.

- Lássuk, kifér-e az ajtón!
- Tedd őt le! - lépett Belgor Garv mögé, hangja nyugodt volt és csendes. Garv megfordult, Ped még mindig a karján csüngött. - Nem mondom kétszer, Garv.
- Á, a király kedvence, személyesen! - Garv leejtette a fiút. - Veled nincs bajom, Belgor. Csak a söröddel, a kiszolgálással és az egész bűzös koszfészekkel.
- Ebben az esetben - senki sem tart vissza - mondta Belgor határozottan tovább egyensúlyozva falábán. Garv barátai lassan felálltak helyükről, s velük együtt néhány favágó is. Verekedés lógott a levegőben. Murdrának elege lett. Visszadobta a rongyot a pultra és kitrappolt az ivóba.
- Miért nem hagyod, hogy Ped intézze el ezt a melákot? Megegyeztünk. Vagy bírja a strapát, vagy...
- Kitesszük a szűrét, tudom - fejezte be a mondatot Belgor. - De mit tehetne ez a kölyök Garvval szemben?
- Bah! - Murdra bosszús lett. Öklét csípőre tette és kihívóan nézett Garvra. - Ne mi van? Még mindig meg akarsz hágni?

Egy lélegzetvételnyi ideig úgy tűnt, Garv hajlik rá. Aztán vállat vont.

- A fene essen belé! - morogta. - Egyébként is kit érdekel az itteni mosogatólé?

Hátat fordított az asszonynak és barátaival nyomában elhagyta az ivót.

- Ezt megúsztuk - sóhajtotta Murdra, ahogy körülnézett. A fiú elrohant. Még látta, ahogy végigfut a galérián. Aztán eltűnt. - Elpucol, a munkát meg itthagyja - morogta az asszony. - Én megmondtam...
- Hadd beszéljek vele - felelte Belgor. Megfordult és követte a fiút az emeletre.

A vendégeknek nem kellett sok idő és máris visszatértek a tengeri csatákhoz és a myrtanai invázió közelgő rettenetéhez. Mézborért és sörért kiáltottak és Murdra újra elmerült a munkában. Miután a negyedik asztalt is egyedül látta el, kezdte elveszíteni a türelmét. Mi tart má ilyen soká?

Az ötödik asztal után Murdra megpillantotta Pedet, amint átsétál az udvaron. Biztosan azalatt hagyta el a házat, míg ő a konyhában volt. Murdra utána akart járni a dolognak, de Elgan és Lorn reklamáltak a mézborért, amiről elfeledkezett. Felhorkantott és megfordult.

Amikor kivitte a korsókat Elgan asztalához, Murdra a szeme sarkából látta, hogy Ped visszarohan az ivóba. Ismét a lépcső felé tartott.

- Mostmá' elég! - morrant fel az asztalra csapva a korsókat.
- Kérek még egy erőlevest is... - mondta Elgan, majd lemondóan hozzátette: - Majd.

Murdra ugyanis megtörölgette kezét a kötényébe és a lépcsőhöz sietett.

Látta, amint a fiú átrohan a galériáról a tornácra. Ahogy Murdra felfelé mászott a lépcsőkön, a hetedik fok megreccsent lába alatt - ahogy szokott. De ezúttal valami más volt. Murdra érezte, hogy feláll a hátán a szőr. Rendesen az asszony hallani szokta Belgor falábának koppanásait, akármerre jár, akár az ivóban, akár a galérián, vagy az udvaron. A megszokott ismerős kopp, kopp, kopp. Ez most egy ideje nem hallatszott. Murdra megszaporázta lépteit, átsietett a galérián a tornácra. A közös helyiség ajtaja, ahol a fiú aludni szokott, tárva-nyitva volt. Murdra az ajtó felé tartott. Amikor meglátta a falábat a padlón heverni, valami összetört benne.

Belgor halott volt. Valahol mélyen tudta.

Ő csak ment tovább, míg elért az ajtóhoz. Miért - kérdezte magában. Belgor a hátán feküdt, szemei tágra nyílva. Ped nem messze állt tőle, némán és mozdulatlanul, háttal az ajtónak.

- Miért? - kérdezte Murdra csendes, elfúló hangon. Elragadta az indulat. - Miért? - már üvöltött. Egyszerűen nem jutott más az eszébe.

Ped megfordult.

- Sajnálom - suttogta.
- Nem eléggé! - mennydörögte Ped felé lendülve. Murdra megragadta őt az ingmellénél fogva és teljes erejéből megtaszította. Ped nekiesett az ágykeretnek, feje a falnak csattant. A fiú a padlóra rogyott Belgor teste mellé. Mint apa és fia - gondolta Murdra. Mindketten meghaltak?

Aztán már csak könnyein át látta a világot.

 

Fordította: Ardea

 

Ki olvas minket?

Oldalainkat 18 vendég és 0 tag böngészi