Első tapasztalatok

Amikor elkezdtem játszani a Gothic 3-mal, egyszerre nyűgözött le és okozott csalódást. A játék az előző részek hagyományait követi, de sokkal jobb, összetettebb lett, mint az elődei. A grafikára nem lehet panasz, de szomorúan vettem tudomásul, hogy egy bivalyerős gép kell hozzá.

Egy idő után megszoktam, hogy néha bizony kicsit döcög a grafika (főleg városokban), de utána lett igazán élvezetes a játék! Valahogy árad a Gothic hangulat az egészből, nem is vitás.

Az első meglepetés akkor ért, amikor kiderült, hogy derék orkjaink; akiket elég rendesen kaszaboltunk a második részben; rátették a kezüket egész Myrthanára, gyakorlatilag a teljes kontinens az ő uralmuk alá került, rabszolgasorsra kárhoztatva ezzel az embereket.

A második meglepetés az volt, hogy akárcsak a való életben, itt már mindenért fizetni kell. Tanáraink, akiktől eltanulhatunk különféle képességeket, elég rendesen megkérik az árát a tudásnak. A pénz előteremtése nem lesz nehéz feladat, úgy vettem észre, hogy a legnagyobb biznisz továbbra is a kereskedésben van.

Eleinte még küszködtem némi pénzhiánnyal, de később már nem volt ilyen problémám. A legnagyobb pénzkereseti forrás a megszerzett dolgok eladása a kereskedőknek. Elég sokat érnek a különféle fegyverek, én rengeteg pénzt kerestem azzal, hogy eladtam azokat, amelyeket a megölt ellenfelektől vettem el. Egy kopott másfélkezes kardot 4800 aranyért tudtam elpasszolni egy kereskedőnek. Az orkok fegyverei elég sokat érnek, amikor felszabadítottam Borús-fokot, elég jól megszedtem magamat utána.

Célszerű megtanulni egy vadásztól a vadállatok, hüllők megnyúzását és a karmok, agyarak kiszedését. Erre nem sajnáltam a tapasztalati pontokat, egy sima varánból 400 aranyat lehet kinyerni így, és kb. feleannyiért lehet eladni. De egy farkasból, vagy egy vaddisznóból is ki lehet nyerni a prémjét, és őket nem is nehéz legyőzni, mert elég gyenge ellenfelek.

Most jöttem rá, hogy az íjászat milyen hasznos tudás, az előző részekben ezt a fajta harcmodort nem igazán preferáltam. Ebben a részben némileg a vadászat és a harci tulajdonságok kapcsolatban vannak egymással, mert némelyik tulajdonságunk fejlesztéséhez szükséges magasabb vadászati tudás is. Érdemes jó íjásznak lenni, mert egy expresszvonat sebességével nekünk rontó vadállatot elég jól meglehet fékezni pár nyílvesszővel, és mire odaér hozzánk, felére csökken az életereje.

Ami még furcsa volt, hogy már a kezdetekkor is elég erősek vagyunk, gyakorlatilag egy ork már nem jelent veszélyt ránk, de későbbiek során, megfelelő taktikával, egy nagyobb létszámú ork csapatnak is nyugodt szívvel nekiugorhatunk. Nagyobb létszámú csapat ellen célszerű olyan helyen harcolni, ahol sok búvóhely, szikla van, ugyanis azok az ellenfelek, akik éppen nem támadnak minket, előszeretettel lövöldöznek ránk íjjal közben, ami elég káros lehet az egészségünkre nézve.

Ami nem tetszett annyira, hogy ha megharap egy farkas például, akkor gyors egymásutánjában legalább háromszor megteszi ugyanezt úgy, hogy a lehető legkisebb esélyem sincs arra, hogy védekezzem. Előfordult már, hogy egy sima farkas vagy vaddisznó megölt.

Nagyon tetszik, hogy a legyőzött ellenfelek tetemei ott maradnak a játéktéren, és minden belelőtt nyílvessző is látszik. Az olyan nyílvesszőket, amelyek célt tévesztettek, a harc után újból fel lehet venni.

Sok kritikát olvastam a játékról, hogy unalmasak a küldetések, de én nem osztom ezt a véleményt. Szerintem jól sikerültek, igaz többször is van olyan, hogy szabadítsuk meg a helyet az éhes farkasoktól például, de ezek nem rontanak a játékélményen.

Ahogy beléptem a Gothic világba furcsa volt, hogy az emberek szinte együtt élnek az orkokkal. Persze más választásuk nem igazán volt, mert ezek a rusnya dögök egyszerűen kényszerítették őket rá, hogy nekik dolgozzanak. Az előző részek elég jól belénk táplálták az orkok elleni gyűlöletet, így már a kezdetekkor tudtam, hogy nem leszek az orkok talpnyalója semmiképpen.

Borús-fok felszabadításával pedig eggyel biztosan nőtt az orkok ellen harcolók száma.

Írta: Sysfox

Dátum: 2006. november 22.