Kapcsolatok a Gothic világa és a valódi világ között

Egy cikk arról, hogy milyen párhuzamok húzhatók a Gothic történelme, emberi- és hitvilága valamint a valódi, földi világ között.

Nos, bevezetésképpen nincs mit írnom, hisz szerintem mindenki ismeri a Piranha Bytes Gothic sorozatát. A történetét annak az embernek, kinek nincs neve, múltja, s csak rajtunk múlik, hogy milyen sors vár rá a jövőben. Vele most nem kívánok foglalkozni, ehelyett inkább egy-két fontosabb párhuzamot mutatnék a Gothic világa és a mi földi, valódi világunk között.

Először vizsgáljuk meg a Gothic hitvilágát. Az alap szituáció a következő: három istenség létezik. Ők: Innos, a fény, a tűz, az élet és igazság ura; Beliar, a sötétség, a halál, a rombolás istene; és Adanos, az óceánok, a víz, az egyensúly fenntartója. Mi köze van ennek a három istenségnek a mi világunkhoz? A válasz nem csak az ókori mítoszokban, hanem Sigmund Freud tanításaiban is keresendő. Freud szerint az emberi személyiség három rétegből épül fel:

• a tudat alatti én, mely a vágyak, az ősi ösztönök szintje
• a felettes én, ami a szocializáció, a nevelés során alakult ki
• és a reális én, melynek feladata a két másik réteg közötti egyensúly megteremtése, fenntartása.

A három isten megfeleltethető a három személyiség-rétegnek;
Innos, a felettes én (hisz ő az, aki először létrehozta az eszközeit, az embereket, sárkányokat, és aki először hagyott erejéből egy darabot a halandók között);
Beliar, a tudat alatti én (ő az, aki romlást hozott az emberekre, eltorzítva lelküket, felszínre hozva a bennük rejlő eredendő emberi hibákat, mint kapzsiság, gonoszság);
Adanos, a reális én (aki a két mások én harcát próbálja egyensúlyi helyzetben tartani). Adanos feladata a legnehezebb küldetés, melyet isten és ember felvállalhat. Az egyensúlyra szükség van, mind egy olyan világban, mint a Gothic világa, mind pedig az egyén lelkében, személyiségében. A bennünk lakozó ösztönlény fölénybe kerülése olyan események sorát indítanák el, melyeknek végzetes következményei lennének a személyiségben (gondolok itt az emberben ősidők óta meglévő rombolási, gyilkolási vágyra) és annak környezetében. Ugyanakkor a felettes én sem kerülhet fölénybe, hisz egy nagyon jó ember a lehető legrosszabbakat is teheti, jóságára hivatkozva. A reális én pedig azonnal megsemmisülne, ha a két réteg között valamelyik is fölénybe kerülne.
Ez hogy köszön vissza a Gothicban? Lássuk: az orkok, Beliar népe és az emberek, Innos népe harcban áll egymással. A játék jelenében az orkok kerültek erőfölénybe, ami az emberiség végét jelentheti, ám ugyanakkor egy civilizáció születését. Adanos, úgy tűnik elbukott. A két szélsőséges erő (jó és rossz) harca élőlények millióinak életébe került, s kerülhet még. A gyülekező sötétségben, mely Beliar győzelmét sejteti (bár ha Innos kerülne erőfölénybe, akkor is sötétség borulna a világra, a szélsőséges jóság sem hasznos) azonban van egy ember, aki megtalálta a kiutat. Ő pedig nem más, mint Xardas.
Xardas (bár ez csak egy lehetséges befejezése a játéknak) felajánlja a Névtelennek, hogy közösen szüntessék meg az istenek világi befolyását. Xardas nézeteiben megtalálhatjuk Arisztotelész elképzeléseit. Az ókori tudós Athénban tudományos műhelyt hozott létre, melyben hatalmas mennyiségű tudásanyagot halmozott fel. A kapcsolat: Xardas elhagyta a Tűz Körét, hogy a Kupola felállítása során megmutatkozó hibának az okát megtalálja. Démoni segítséggel tornyot épített a Bányavölgyi Orkföld területén, hogy ott emberektől távol keresse a megoldást. Ekkor ismerte meg az orkok legendáit, az Alvó történetét és az ork próféciát a Kiválasztottról, aki Uriziel segítségével kiűzheti az ősi ércdémont, az Alvót. Kutatásai során látta meg az igazságot: az emberek és orkok csupán játékszerei az isteneknek, kik kicsinyes féltékenykedéseikkel háborút szítottak ember és ork között (az emberek és orkok közös őssel rendelkeznek). Xardas vissza kíván térni az ősi állapotokhoz, mikor a világot nem az istenek irigysége irányította, hanem egy rejtélyes, kozmikus tudat (Arisztotelész szerint a világmindenséget egyetlen istenség irányítja).

A mágus célja, hogy az emberek és orkok ne bábok legyenek, hanem önálló lények, akik nem azért harcolnak, mert az istenek irigyek egymásra, hanem mert a két nép nem képes együtt élni. De vajon az istenek távozása nem hozna e békét a népek közé? Xardas a játék jelenében már-már isteni hatalommal bír, ám egyedül nem hajthatja végre tervét, hisz van még egy isteni erejű lény a világon: a Névtelen. Nem is beszélve a két nép vezetőjéről: Rhobar királyról, és Zubenről. Xardas nem a világ fölötti uralmat akarja, hanem a békét, az egyének szabadságát, tervének végrehajtása után Ismeretlen Földekre távozna a Névtelennel együtt, ezzel megszabadítva a két fajt az istenektől kapott rabigától. Ugyanakkor nem csak Innos és Beliar befolyását akarja megszüntetni, hanem Adanosét is, akinek a két másik isten távozásával léte értelmetlenné válna.

A Gothic 2: Night of the Raven újabb evilági szálat fűz a játék világába. A jahrkendari építők, az ősök kultúrájának, történetének játékbeli kifejtése, megjelenítése szoros kapcsolatban áll a földi történelemmel. Az építők titokzatos népek voltak, mint a sumerok, inkák, aztékok. Épületeik is kísértetiesen hasonlóak az ókori sumér zikkuratokhoz, és a dél-amerikai piramisokhoz. Társadalmuk, és technológiájuk sokkal fejlettebb volt a Khorinsiban és Myrtanaban ma élőknél, ám a gonosz, az emberi lét velejárója, a kapzsiság, a hatalomvágy okozta bűnök e civilizáció pusztulását okozták. Az emberek bűnei, arra kényszerítették istenüket Adanost!, hogy elpusztítsa az építők városait, és méltó büntetést szabjon ki a bűnösökre. A sorscsapás elkerülhetetlen volt, a gonosz fegyver (Beliar Karma) gonosszá tette hordozóját, s Adanos haragja elpusztította a várost. Az istenség elkeseredett dühe felnyitotta a jahrkendariak szemét, akik elzárták az Építők Völgyét, s hogy a fegyver soha ne kerülhessen illetéktelen kezekbe, Adanos templomának mélyére rejtették. Hasonló sorscsapás pusztított el több földi civilizációt is (sumér, római, azték, egyiptomi).
Természetesen vannak más párhuzamok is a Gothic világa és a mienk között. Az első szembetűnő kapcsolat a középkorihoz hasonló technológia, társadalmi rend, erkölcsi értékrend. Ezek azonban még további munkát igényelnek tőlem, amit hamarosan el is végzek. Mivel a cikk vége kidolgozatlan maradt, ezért majd még folytatása következik.

Köszönet Stranger-nek a cikk megírásáért

Dátum: 2006. november 12.