Gótikus mese - Feshyr

2. fejezet: Gromar áldása

Kezdjük azzal, hogy főhősünk pásztor, akit rémálmából kedvese, Ivy riaszt fel. Nagy nehezen magához tér, s egy könnyed, délután párbeszédbe elegyedik a hölgyeménnyel. Ő igazán azért jött hozzánk, mert édesapja hivatott minket. Márpedig ha ő hívat, akkor mennünk kell, elvégre nem árt nem felbosszantani leendő apósunkat. Mint kiderül, pontosan erről akar velünk beszélni. Amikor feltárjuk neki abbéli szándékunkat, hogy feleségül vesszük Ivyt, nem úszik a boldogságban. Azért nem áll az utunkba. Látszólag. Ugyanis három feladatot ad nekünk, s ha ezt mind teljesítjük, áldását adja frigyünkre. Miután minden "igen fontos" küldetést elvégeztünk, még egy eljegyzési karperecet is kell készíttetnünk Ivy számára. És amikor már minden szép és jó, és túl vagyunk a sokkon, hogy Ivy máris gyermeket vár, a lány közli, hogy vigyük magunkkal Argaanba, mert világot akar látni. Erről azonban nem volt szó, mikor Diegoval megegyeztünk, hogy megtanít minket harcolni, s ha eljön az ideje, elmehetünk vele a háborúba. Ennek megfelelően Diego kissé szkeptikus azt illetően, hogy saját magunkon kívül Ivyt is meg tudjuk-e védeni. Ezt bebizonyítandó el kell vinnünk egy csokor gyógynövényt Lyrcanak. Csakhogy ezt átverés volt - Lyrcanak mi kellettünk! Miután felébreszti bennünk a mágiát, szépen gyakorolnunk is kell a rend kedvéért - méghozzá abban a barlangban, amiben a királyt is láttuk küzdeni a lidércnyomásos álmunkban.

3. fejezet: Búcsú Feshyrtől

Miután végigvergődtünk a barlangon, s annak falai leomlanak, rettenetes dolognak lehetünk szemtanúi: Feshyr falva lángokban áll, mindenkit lemészároltak. Még egy utolsó búcsút vehetünk Ivytól, s ő is távozik az élők sorából. A pásztor lelke kettészakad: lelke egyik fele vele hal, a másik fele azonban a bosszúvágy tüzétől izzik. Gyászunkat Diego szakítja meg csendben: indulunk Argaanba. Oda, ahol III. Rhobar ül Thorniara trónján. A király. Az az ember, aki felelős Feshyr pusztulásáért. Legalábbis ekkor még így hisszük...