Karakter jellemzők:
Faj/Nem: | ember/nő |
Kor: | 35 |
Régió: | Stewark |
Szerep: | A Széthasított Szűz kocsmárosnéja/a helyi kereskedő céh vezetője. |
Karakter/kinézet: | Testes, tömzsi, mogorva, goromba. Képzelj el egy guruló tűpárnát, amint az arcodba csapódik, vagy egy rémisztő seprűt. Felgyűrt ingujj, koszos kötény. Nem szép látvány. Figyel a kinézetre és a gazdagságra, ha egy férfivel találkozik (rossz üzletet csinált a férjével). Makacs. Harcol a maga igazáért, még akkor is, ha téved (pl.: mikor azt hiszi, hogy Xardas igazi neve Wardas.) |
Szokások: | A nyálát forgatja szájában. Haragja, vagy épp győzelme (pl. a férjével szembeni) jeleként kiköp. Rossz nyelvtan és nyelvi hibák. Sok levelet ír. Hajlamos eltérő szerkezetbe helyezni mondatait. ("Hogy fulladnának meg mind!") |
Hogy fulladnának meg mind! Murdra érdes nevetéstől övezve átpréselte magát a tömegen kezében a mézsörös kancsókkal. Pia az kő nekik, de az útba á'nak - és ÉN kerűgessem őket! Átemelte a kancsókat Elgan feje felett és úgy csapta le őket az asztalra, hogy a mézsör kilöttyent a sötét tölgyfára. Elgan hátradőlt székén, nagyot szippantott pipájából és az összes rothadó fogát kimutatva Murdrára vigyorgott.
- Kissé szeleburdi vagy ma, nem, Murdra? - mondta szájából és orrlyukaiból füstöt eregetve.
- Még egy ilyen beszólás és bizony isten nincs több pia - vágott vissza Murdra mérgesen. - Aztán szíhatod azt a pipát odaki' az esőben.
Kiköpött az ivó padlójára terített gyékényre és eltrappolt, vissza a konyhába. Elgan még utána kiáltott valamit, de hangját elnyelte a zsúfolt kocsma zsongása. Murdra háta mögött a vendégek nevetésben törtek ki. Ki kéne őket hajítni, mindet! - morogta az orra alatt Murdra, aztán megérezte szoknyáján a kezet.
Az idegeim! Murdra tüzes tekintettel perdült meg. Feren, az ifjú stewarki kereskedő mosolygott rá, ki minden második héten ellátogatott a Széthasított Szűzbe.
- Ülj le velem, Murdra! - mondta egy üres székre mutatva maga mellett.
- Szeretnéd, mi? - Murdra visszanézett és megfordult, hogy elsétáljon, de Feren ujjai megragadták meztelen alkarját. Puha keze volt, kifinomult ujjai és körmei alatt a kosznak nyoma sem volt. Murdra érezte, hogy karján a finom szőrszálak felemelkednek.
- Gyere hát - mondta Feren, még mindig fogva az asszony karját.
Hát, elég jóképű - gondolta Murdra és lenézett a férfi kezére. És gyűrűi is vannak.
- Csak egy kis időre - döntött és leült Feren asztalához.
- A nagybátyám visszatért a szigetre - mondta Feren Murdrának, s közben ujjai hegyével megütögette a nő kézfejét. Arany gyűrűi csábítóan megcsillantak a gyertyafényben.
- Tegnap érkezett hajóval Vengardból.
- Hű - felelte Murdra és megpróbálta elképzelni, miként mutatnának a férfi gyűrűi az ő ujjain.
- Az orkokat leverték, azt mondta. Sok mesével érkezett egy névtelen hősről és Xardasról, a varázslóról.
- Wardas - vágott közbe Murdra. Feren szava elállt és zavartan rápislogott. - Wardasnak hívják a varázslót - mondta Murdra gúnyosan. - Ezt mindenki tudja!
- A nagybátyám azt mondja...
Murdra megrázta fejét. Csinos, de elég lassú a felfogása - szánta el magát, majd elhúzta kezét. A gyűrűk ezen nem segíthetnek. A nagybátyja minden szavát elhiszi, és még azt se tudja, hogy híjják a mágust.
- Mindenesetre a nagybátyám azt mondja, hogy Xardas...
- Nem akarom hallani - mondta Murdra elszántan és felállt székéről. - A nagybátyád nem tudja a mágus nevét. Milyen mesékkel érkezhetett onnét, ha még ezt se tudja?
Feren válaszolni akart, de az asszony hátat fordított neki és füstölögve körülnézett az ivóban. Meglátván őt a vendégek mézsörért kezdtek kiáltozni.
- Jó van, jó van - dünnyögte Murdra. - Minnyá hozok nektek!
Ezután visszatrappolt a konyhába.
Belgor a vágódeszkánál állt, kérges tenyerében bárdot tartott. Gyilkos pillantással fogadta Murdrát. Hát ennek aztá' nincs gyűrűje - gondolta Murdra mérgesen.
- Mi van? - kérdezte, majd visszanézett.
- Má megin' egy férfivel ücsörögté'?
Murdra megforgatta nyálát a szájában, de még nem köpte ki. Nem köllött vóna hozzámennem - morfondírozott. Milyen kocsma az, ahol a férjnek még gyűrűi sincsenek?
Belgor válaszra várt. Murdra érezte haragját, féltékenységét. De szemében halvány fény csillant, mely abbéli reményéről árulkodott, hogy az asszony talán mégsem egy másik férfivel üldögélt.
- Nem a te dógod! - csattant fel, s kiköpött a kandalló elé. Belgor szemében a remény csillogása elhalt. Lesújtott bárdjával, mely a húson átszaladva a deszkában állt meg, majd útközben magához véve pipáját kiment a hátsó ajtón. Az ivóból újabb rendelések érkeztek mézsörre. Füstölni, csak arra jó ez - gondolta Murdra. A munka meg rám marad mind!
- Beliar vigye! - horkantotta. Megragadta a pulton sorakozó mézsörös kancsókat, kicammogott az ivóba, ahol érdes nevetés fogadta.
Fordította: Ardea
Oldalainkat 8 vendég és 0 tag böngészi